Azt mondom igen, ő azt h késő, azt kérdem menniyre csalódott, azt mondja kicsit. Ő azt mondja megbeszéljük a holnapot, én azt h jó, de tetteinek folytatását nem látom, mondja de nem csinálja, ő jól elvan társaságban, de én egyedül érzem magam, pedig tudom, hogy ha jó lenne minden már hnap együtt lehetnénk űjra egy ágyban és összebújva aludnánk el, hiányzik és én rontottam el valahol, most hozhatom vissza de nem tudom tudom e . én akarom de nem kapok lehetőséget rá, ő kételkedik és kételkedik h csak belefáradt.
megfogadom visszanézem régebbi beszélgetéseinket, megnézem akkor milyen volt ilyen helyzetben...