2013. november 17., vasárnap

www.angelibooks.com
kézirat dec.31-ig!





"Sokszor és sokat nevetni; elnyerni az intelligens emberek megbecsülését, a gyermekek ragaszkodását; kivívni az őszinte kritikusok elismerését és elviselni a hamis barátok árulásait; örülni a szépnek, megtalálni másokban a jót; jobbítani egy kicsit a világon - egy egészséges gyerekkel, egy parányi kerttel vagy azzal, hogy biztos lábon állva élsz; tudni, hogy legalább egyvalaki könnyebben lélegzik, mert te voltál. 
Ez a boldogulás, ez a siker."

 


Nem, nem eszem nyár óta kenyeret, szenny kaját, pudingokat, nem, nem iszom nyár óta cukrozott löttyöket, alkoholos italokat.
A kajám egyre letisztultabb, szinte már csak húst eszem, nagyrészt csirkemellet. 

Edzések egyre esősebbek, egyre több, egyre jobban érzem. Nem azok a gyönyörködtető heti 6 edzés, mint tavaly, de alakul, szépen alakul.

A város egyik legismertebb kávé- és teaháza megvan, ingyen fogyasztás, lehet menni.


Belátni, hogy hibáztál viszonylag egyszerű.Az ego küzd ellene, de megtörténik.
Bevallani, hogy hibáztál már nehéz. Kijelenteni, hogy igen, nem vagy tökéletes, megbotlasz s elesel. Nekem igazi kihívás, nem vagyok jó benne. Mégis, mégis van 2 ember az életemben akik ellen akkorát vétettem, hogy az idáig baráti kapcsolatot az én megfoghatatlan, kordában nem tartható faúzságom miatt megtört. Az éveket dobtam el percekre, másodpercek alatt.
1 embernél betudtam, és beszéltem vele, de még valaki várat magára.








"...
Anyára gondolsz?
Te mondtad, nem én!"







"Nem az a fő, hogy te szeresd a balettet, hanem az a kit te szeretsz az szereti a balettet és te vele szeretnél lenni"









Egyetemen járok, körbe nézek, látom.
Ott vannak a darabjai, ,levágták.
Levágták, de érzem,
a szelet érzem még hozzá.


A legfontosabb pedig jön, jön és már érzem
TIK
TAK
Hamarosan beér, már érzem, érzem, mint amikor tavaly meglett és megváltozott minden.
Pár hét és robban!
Robban?
Robbantok!



-------------------------------------------
Mohó a karma, tesz és ténykedik. 
Telefonomat visszakapva 1970ben vagyunk  naptár szerint, melyet csak hónapok görgetésével lehet helyrehozni. 
Pörgetem, pörgetem és jönnek vele a képek:

2011 nyár

rájönni , hogy
az a szomorú igazság, hogy a hozzánk legközelebb állók képesek a legnagyobb fájdalmat okozni nekünk, hiába is esküszik bármire.

2011 tél

összetörni, amiért a legközelebbivel olyat tettél, hogy bevallani se mered senkinek, majd elhagyod. 
mindezek után tán érdemből, megkapod mire mindig is vágytál. megkaptad azt a nőt, ki külsőre tökéletes, megkapni azt a nőt ki belsőre gyönyörködtet, ki barátaival szembe ment miattam, s nem hagyta. megkapni ki mindig rám figyelt végig. azt ki idealizált. megkaptam és akart. de én visszakoztam, hagytam, nem akartam többet, mert jobb volt, jobb nálam, ő kiért mindenki nyúlna csak én nem. amikor vevő lettem volna, akkor hagyott. 2000 km -re kúráltam utána magam

2012 I. félév

még nem voltam nagyravágyó, nem ismertem a határaimat, nem tudtam meddig mehetek el, meddig tudok egyáltalán elmenni. 
elkezdődtek a pesti éjszakák pár sráccal, kik addig nem nyugodtak amíg nem szedtek fel valakit. megannyi új élmény, tele nyitásokkal miknek nagy része sikertelen volt. még csendben voltam, még volt olyan kérdésem " szerinted gáz ha egy csajjal kavarok, aztán ugyanazon a szinten egy másikkal? szóval h így látják" , akkor még az érzelem morzsái is látszottak. volt pár lány akkor, azt hittem, hogy csúcson vagyok, pedig még csak a lépcsőt találtam meg.
találkozás vele. messziről nem szúrtuk ki, de közelről tudtuk. 2 en voltak, mindegyik igen impozáns csaj volt, lényegtelennek tartottam kit választunk - milyen jó h ennyit ér férfiaknál a kiválasztás - de hálát adok az égnek azóta is, hogy azt halottam: " tiéd a bal" . a bal. minden úgy alakult ahogy kellett, akkor még, az első pesti bulimon, az első nyitásomon semmi trükköt nem használtam, még nem kezdtem el őket, főleg nem hagytam abba. az egész este jól alakult, szám megadva, viber on. másnap visszamentem bulizni, de még akkor is neki írtam viberen. emlékszem, volt egy csaj, akit egyik haverom akart megkapni, de azt mondta én kellek neki. dumálgattunk majd mondtam: " gyere fel emeletre, mert nem kapok levegőt" . levegőt kaptam, csak térerőt nem. aztán az első találkozás és együtt alvás, másnap születésnapos együttlét. akkor még könynen fogtam fel :
" aztán volt valami a csajjal? "
"ja, 2x megdugtam"

talán túl könnyen. olyan bókokat azóta ki se tudtak találni nekem, én pedig semmit nem tettem érte. későbbi szünetünket pedig a beképzelt és büszke fejemnek köszönhetem.

 2012 nyár

az első fesztiválos munkáim. már az első napon rájöttem, hogy nem lesz ez jó. akkor még új voltam, bevállaltam, hogy egyedül oda megyek 22 emberhez dolgozni. ki is néztek sokan, leszartak. éjszakásokkal jóban voltam, senki mással. viszont sokat köszönhetek neki, megtudtam, hogy a rabszolgatartás a XXI században is tart még, és hogy milyen munkák is léteznek. ahol kizsigerelnek és elveszik tőled az életet. elveszik, mert 25 órát dolgoztatnak, és örülsz, ha 4 órát aludhatsz. a munka és a megaláztatások az életeddé válnak, melyben csak ez szerepel. ott fejlődtem a legjobban eddig
a megaláztatások után - karma?
jött egy újabb pont az életemben, amiért már többektől megkaptam: " te zseni vagy" . egy főiskola gólyatáborába szerveztem be magamat egy barátommal, ahol akkorát fordult a következő 1 évem, hogy sose gondoltam volna. elég nagy észfordulat kellett ahhoz, hogy ezt kitaláljam és megtudjam oldani, na meg még valami. senki nem tudja h csinálom, de piszok egyszerű. a táborban "gólyaként" jártam fel felsőévesekhez inni, bulizni és kis híján dugni. itt tudtam meg, milyen az, amikor csak leugrasz a harmadikról hozni egy kis kólát piához, közben pedig a lépcsőn!!!! szembe jövő első szőkét !!!! fogod és beviszed megdugni, majd 30 perccel később mintha semmi sem történt volna, vissza előző csajhoz és rámenni. pofa kell, de nekem ennél még többre is telt. 
ebből a táborból töltöttem fel a következő csaknem 1 évemet settekkel fbkkel és bulikkal 
DE még nyár után ért egy ütés, egy akkora - szerintem sokszor túlnagyítom - , hogy megváltoztam. a csaj, ki azt írta " na akkor még írogatunk itt egymásnak kicsit, vagy átjössz végre megdugni? " , mely elmondta, hogy egy faszkalap gecinek nézek ki. csak annak nézek ki, egészen addig túl nyugodt is voltam. tettem egy kört, és kiderült h a környezetemben lévő lányok nagyrészt tényleg így gondolkodik, én meg azt mondtam, akkor ne csak tűnjek. 
elkezdődött

2012 tél

Itt már túl voltam megannyi kísérletezgetésen, elemzésen. itt már hívtam fel lányt albiba csak dugni, akit alig ismertem, és amikor nem történt meg, akkor rá se írtam. itt már kavartam legjobb barátnőkkel egy buliban, itt már folyt az alkohol, itt már voltunk házibulikban, itt már a VIP munkám miatt volt akkora arcom, hogy egész egyetememet befedtem vele, itt már egyetemen csak nők körében voltam, itt már mindenki ismert az egyetemen, itt már voltak megkérdőjelezhető dolgok.     
eljött a szilveszter hol megtörtént az addigi legnagyobb hibám, és eg yújabb legjobb barátnők kavarás, hol midnet meg is dugtam. dugtam, sikított amíg többiek ittak kint.  

2013 I. félév

fogadalmak és új fb kel indultam. kiakartam magamból hozni a legtöbbet amit tudok, februárban kollégiumba költöztem, mely életem egyik legjobb döntésének bizonyult. amíg eddig azt hittem, hogy nyitottak előttem a kapuk, addig rájöttem, hogy még nem látom az egészet, a teljességet és ezért hittem csak.  elkezdtem egy új sportágat, melyben rohamosan fejlődtem, mely nem kis szockört adott nekem. minden HÉTFŐ SZERDA hajnali 6 kor vizen voltam és eveztem, minden KEDD CSÜTÖRTÖK erőnléti edzésen szakadtam szét, ezenkívül heti 3-4 külön edzés magamnak, plusz az egyetem és mindemellett tudtam tartani 3 FBt magamnak. gyönyörű hónapok, mindenben a toppon voltam, jobbnál jobb nőket dugtam, ha egyik becsődölt, kilépett , akkor 2 másik akart a helyére lépni. egyetemen ilyen jó félévet még nem zártam. teljesnek éreztem az életemet annak ellenére h itt már tényleg átvertem a nőket. mindig korrektül álltam hozzájuk, de itt már voltak dolgaim. 
keserves, de túlélt műtét
ekkor jött ő .  kit csodaként említek, ki miatt leálltam a nőkkel, kivel komolyat akartam, ki olyan értelmesnek és normálisnak tűnt. ő, szinte az első kinek nem kellettem, ő ki hosszú idők óta először mondta előbb azt h ne, mint én. nem mondom, hogy megbolondultam miatta, de hiába nulláztam nőket, utána 5 fb re emeltem és még így is kevésnek éreztem az életemet. ha már edzéseket maxon, nőket maxon csináltam, mit mást tudnék még? elkezdtem szervezni, jöttek a napok, lettem ilyen szakest szervező, olyan szakest szervező, ilyen egyetemi napok szervezője és részt vevője, segítője. már annyira tele tettem magam, hogy törvényszerűen mindenhol 1 óra késésben voltam, mert mindig volt valami. itt tényleg elértem azt, hogy nem tudtam már hova feljebb menni. innen már csak a jobb nők, jobb idők és jobb szervezések mehettek volna csak. 

2013 nyár

apokalipszis belépett  
-----------------------------------





Újdonság, van munkám. Fix, kényelmes.
Munkatársaimmal mindennap azt beszéljük milyen nehéz, pedig csak alszunk közben és ezt fizetik...







"Nem az a fő, hogy örökké élsz-e. A trükk az, hogy önmagad maradj, örökké."





Talán még írtam is róla, róla, a kis sztárról. Kellemetlenül kedves üzenet fogadott tőle pár hónapja, aztán még egy, hogy ma itt lesz, és találkozzunk. Benne voltam, kedvelem, de féltem, féltem, mert mind2en tudjuk, hogy van valami a levegőben ha mi együtt vagyunk. Kedvesebb volt, mint gondoltam, hogy lesz, megértőbb, mint gondoltam, hogy lesz és olyan szépen kurva jót beszélgettünk, hogy meglepett. Meglep, amikor tudok valakivel beszélni az emberekről, kapcsolatokról úgy, hogy kompetens a témában annak ellenére, hogy meg annyi pick uppos sráccal beszélek. Velük már én is inkább röviden, szegényesen fogalmazom meg a dolgokat, mert még az is magasröptű, de sztárral nem ez volt. Búcsúzáskor láttam rajta... Tehát búcsú, szia, igen, majd valamikor még, mondja bőszen, aha, kijövök, edzőtárs ott, nagyban mesél, mesél, mondom, hogy nem tartom fel, de csak feltartottja magát velem. Olyanokat húzz a srác, hogy nem lehet elhinni, örülök, hogy feltarthattam.
Röviden ennyi lenne, de nem. Sztár mesélt, mesélt, és éppen a nagyon aktuális kurvaságról.
Volt egy 4 napos állásinterjún, mely personal couch titulusú munkát hirdet, de kiderült, hogy ez ennél összetettebb. Az egész metodika zseniális, a kivitelezés, az agymosás része, hihetetlen, tisztelem azt, aki kitalálta azt a nagy kuszaságot, melynek sikerével a lányokat úgy veszik rá a kurválkodásra, hogy szinte fel sem fogják azt. Elbeszélgetéssel kezdődik, majd "pszichológiával" folytatódik, kit hogy kell érinteni, hogy feltöltsd energiával, hogyan és mennyire, mikor és hol. Utána agymosó videók nézése. Ez tulajdonképpen a simulás gyakorlása rész, amit észrevétlenül csinálnak, majd jön az energiaáttöltés, a pozitív gondolatok átadása, mely önmagában egy erotikus masszázs, melyet a vállalat emberei prezentáltak minden egy szobában, ami seggmasszázsban teljesedett ki. Első napok könnyűek, furán szituált informatikusok érkeznek, kiknek "energiát" kell adni. Megtörténik, és gratulálnak, mindezt egy luxus helyen, igényes ellátással még jobb fizetéssel. Jön a szöveg, hogy a főnöknél egy nap 500 000 Ft-ot üt meg. 4 nap 60 000 Ft, tovább nem is írom.
De még a kis történet után, de a feltartás között észrevettem, hogy számomra egy igazán nagy alfa össze volt esve. Ismerem, coool srác, amolyan bármit megkaphatna, ha akarna, de ő nem olyan, de mégis csajoknál kihasználja a lehetőségeit. Nem oda való szemüveg, haj, öltözék. Nem kellett sok, mire rájöttem, hogy nem össze van esve, csak ő elérte azt, amit én nem. Ő külső tényezők nélkül is jól érzi magát, és nem érdekli ha érdekesen öltözött ma fel, annak ellenére, hogy egy szakesten fog fellépni előadóművészként. Ő akkor is a saját jelenében van, a saját világában.









Újra itt?
Újra...
Hogy látja?
Én a tökéletességet nyújtottam neki! Nem tökéleteset, de tökéletesen nem tökéleteset.
Érdemelten tette?
Minden szót, cselekedetet ezerszeresen megérdemelt. 
De itt van...
Itt, mert egyet kértem csupán.
Adatott?
Nem, egyet kértem, 3 hónapig egyért térdeltem, de nem kaptam meg.
Most?
Eredményorientált vagyok. 168 óra, ennyit adok, ezt is rogyva, földről nyújtva.
Miért onnan?
Büszkeség. Éppen tapossák és nem szállnak le..

És ha....? 
B terv. Mindig büszke voltam az előrelátásomra. Pontosan meg van minden, ami szükséges, hetek óta intézem és tartom karban, hogy ha egyszer elindul, robbanjon.
Robban?
Van egy kedvenc idézetem, " Ha robban, robbanjon minden" 
...
Hiszek a karmában. Megkaptam a jót, most pedig fizetek.












Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése