Találkoztam egy regi csaj ismerőssel, lebeszeltuk h sutunk egyutt valamit, most mindenkinek ezt nyomom. Benne van, de nálam akarja. Én meg nem, nincs kedvem odahozni, ne jöjjön. Hnap mar jönne is, de hnap harmaska esélyes h jön. Harmaskaval elviltam amíg nem találkoztam vele. Szar érzés volt, szar h nem az volt mint régen. Mondta tegnap h gyomorgorcse volt amikor meglátott. Hat nekem is ma, végig. Iszonyú. Tényleg akarom, v szeretet kell csak? Faszom... Megint nullaztam magam csajokkal, építeni fasznak sincs kedve. Csak így benne lennék, tnap irtak sokan és farasztonak találtam mar visszairni. Az huzna most ki ha bekoltozhetnek, csak egy két hétre, érted. Lenne kis mozgásom, elfelejtenek mindent végre. Bennem van h egy jobpar csaj van egyetemen be is jövök soknak, néznek mindig. Jó életem lehetne ha bírnám lelkileg, de nem, fejlodnom kellene meg sokat. Tele vok csajjal, legjobbb barátom aztmondja micsoda élet, dufjam őket, jó vagyok, igazi pua, tanítani kellene, de nem. Egy másik utolsó edzesunkkor azt mondta h aranyeletem van. Mystery tanítványát, stylet tudnám idézni kisseckopottan: kívülről mindenki olyan akar lenni mint mi, de mi belülről rohadtak vagyunk .