A hazugság:
Egy órával előbb kell bemennem.

FB közben már hív:
Megyek.
Koli külön szoba, Ő és Én.
Letisztázzuk, hogy csak egy óránk van, majd bókolok:
"Nem vitted túlzásba, elég olcsó szobát vettél ki..."
Dugás közben lenyűgöz milyen jót is lehet dugni, és milyen istenien mozog.
Dolgom sincs, csak élvezem.

Utána sablon munkahely, Superior szálloda.
Beöntöm az éjszakai kávé adagomat, a lobby-ból behúzok egy 19"-os monitort laptopra teszem és indítom az asztalokat.


Holnap verseny, maraton táv, 5 fő, 3 óra evezés.
És Ő is a csapattársam...



Az élet helyzet,  amit le se lehet írni...
Maratoni evezősverseny,  melyre verbuválódott a csapat,  hol utolsó tag lány,  kit 2 nappal előtte hívtam.
A hangja elkápráztatott...
Verseny,  hol ismerős arcok,  ergo, ami a legjobb módszerem a látásra.
42.195 méter, melyből elvállaltam az első húzást, mi legtöbb, ami 4 óra alvás után a legrosszabb ötlet volt.
Végig téptem,  meglepve magam
Többiek mögöttem végig.
Végére érve mindenki drukkol,  utána kerettag jön,  hogy mekkora volt a vége,  kicsit ráállnék akkor verném a fele mezőnyt 2000-en.
Fülem mellett ment el a bók, melynek nem kellett volna és csak egyre gondolva:
A szenvedés közben,  ő még így is nevettet,  mikor fehér fényt láttam,  ő meg akkor is ott volt és kitartott.
ő, ki végig jött és validáltatta magát minden húzás után,
ő, ki végig kérdezte elég jó e,  ő ki végig mondta ne haragudjak h nem húzz jobbat,  ő ki a világ.
ő, ki a fejembe jár azóta,  ő kivel álmodok,  o kit hiba volt anno hagyni...

Táncos, kit a hely hozott magával, de még korai róla ódát írni...